Kényes téma. Főképp akkor, ha már megvetted álmaid fekete fehér burkolatát, és jó nagy felületen le is raktad azt a konyhába, vagy épp a nappaliba. Ha ez így van, akkor inkább zárd be ezt a bejegyzést, és holnapra hozok neked egy új témát, mert nem fogsz megszeretni.:-) Viszont, ha a pepita a tuti befutó nálad, akkor talán tudok neked még néhány tippet adni a helyes alkalmazásra a nagy döntés előtt.
A szemkigúvasztós, fejfájós, zizis jelzőket tudnám ráaggatni a pepitára, ha nagy felületen használjuk. Magazinban tök jól mutat, de konyhában vagy fürdőszobában kifejezetten veszélyesnek tartom, amire az újságok persze nem hívják fel a figyelmet. Hogy miért? Az embernek stabilitásra van szüksége, és bármilyen túlragozottan is hangzik, ezt a biztonság érzetet jelentősen gyengítheti az őt körülvevő környezet. A három lábú székkel kapcsolatban is vannak előítéleteink, és láttam is már nagyot esni valakit róla…na ugyanígy működik ez a talajjal is a lábunk alatt. A pepita azon kívül, hogy összeakasztja szemeinket, instabil érzetet kelt. Ezért a konyhába, fürdőszobába padlóburkolatnak nem kifejezetten ajánlanám. Persze lehet ezt okosan is művelni, a továbbiakban erre adnék néhány javaslatot.
Kis felületen és keretezzünk!
A fekete- fehér arányok megváltoztatásával is “pepitázhatunk”:
Nappaliban szőnyeg szerűen integrálva akár a fa burkolatba:
És ha a padlón végképp nem megy, akkor vigyük inkább a falra!:-) Remélem nem fájt nagyon!:-) Mindenkinek szép napot!
forrás, forrás, forrás, forrás
